A vállalatgazdaságtan-oktatás fontos részét képezi a különböző versenyelőnyök (gazdaságos sorozatnagyság, kapcsolt diverzifikáció, olcsó input-beszerzés) részletezése. Ezek objektív mércék. Mi a helyzet azonban az olyan szubjektív faktorokkal, mint a történetiség, milyen súllyal esnek latba ezek egy vállalat megítélésekor? Létezik-e a nagymúltúság tényéből fakadó pszichikai versenyelőny, helyzeti energia? Telek Szabolcs beszámolója.

Dale A. Martin, a Siemens Hungary vállalat elnök-vezérigazgatója szerint van. Április 27-én, a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődésgazdaságtan Szakosztálya által rendezett előadása során, melynek a Budapesti Corvinus Egyetem Tanácsterme adott otthont, a vezérigazgató beszédrendjének iránymutatója a historikus szellem volt. Ez egyrészt statikai funkciót volt hivatott betölteni a Siemens laudációjának gondolati építményében (patetikus, nemes visszfénybe vonva a vállalatcsoportot), másrészt érzelmi-nosztalgikus húrokat is érintett, hiszen a cég működése számos ponton érintkezett a kiegyezés utáni Magyarország modernizációs törekvéseivel.

A nagymúltú vállalat élettörténetének kezdete 1847-re tehető, amikor Werner von Siemens és Johann Georg Halske megalapították a Siemens & Halske céget. Werner továbbfejlesztette a hagyományos távíróberendezést, e pozicionális versenyelőny kihasználása (és Siemens remek üzleti érzéke) sok évig felszálló ágra delegálta az üzleti vállalkozást. A piac azonban állandóan változik. 1860 környékén az elektrotechnikai kereskedelem egyre inkább tőkeintenzív jelleget vett fel, a nagyfokú vertikális integrációt megvalósító versenytársak egyre nagyobb részt hasítottak ki az iparági tortából. Innovációra, a profil diverzifikációjára volt szükség, ekképp a vállalat figyelme az áramfejlesztés, az elektromos világítás és az elektromos vontatás felé fordult.

A Siemens cégek mérnökeinek szakmai kiválósága sok nagyhatású innovatív termékben öltött testet, úgymint a dinamó, vasúti biztosítóberendezések vagy a felső áramszedő ívelt csúszósarus prototípusa, melyeket a városi vasút megépítésénél kamatoztattak. Budapesten 1887-ben valósult meg az első elektromossággal működő villamosvonal kiépítése – megtörvén a lóvasút társaság monopóliumát –, melyet a Siemens hozott tető alá. Ettől kezdve a vállalatcsoport a jólét és kultúra számos intézményét honosította meg hazánkban. Villamosenergia-termelő központokat létesített szerte az országban, biztosítva a közvilágítást, tűzjelzésre szolgáló távírdahálózatot hozott létre, ezenkívül Európában másodikként földalatti villamosvasút-vonalakat létesített Budapesten.

Az első világháború kirobbanásához közeledvén azonban válságidőszak köszöntött be. A konjunkturális ciklus lüktetései, politikai feszültségek, a munkássztrájkok és a kiélezett verseny következtében egyre inkább csökkent a profitabilitás. A háború után a fokozatos újjáépítés és konszolidáció páros jelszava határozta meg a Siemens működését. Ezen időszak fontos eredménye között említhető a röntgenberendezések forgalmazása, mely nagyvolumenű egészségügyi beruházások lehetőségét teremtette meg, az orvosdiagnosztika és a terápiás módszerek fejlődésével fejlődő pályára állította ezen iparágat.

A 2. világháború utáni szovjetizálási időszakban megszűnt Nyugat felől érkező külföldi működőtőke-beáramlás, korlátozott volt a technológiai transzfer, államosították a magyarországi vállalatokat, így azok elvesztették kapcsolataikat az anyacéggel. Az ötvenes évekig néhány kisebb projekt nyélbeütése történt meg, többek között az almásfüzitői timföldgyár elektromos berendezéseinek megtervezése. A Kádár-korszakban a Siemens-számítógépek és a komputertomográfiai, ill. mágneses rezonancián alapuló képalkotó eszközök megjelenése volt jelentős előrevivő tényező a vállalat életében – az akkori egyetlen magyarországi MR-gép is Siemens-gyártmány –, a boldog békeidők virágzó időszakához képest azonban még mindig kisebb fordulatszámon pörgött a cég. E tekintetben a Szovjetunió felbomlása jelentette a töréspontot, amely utat nyitott a globalizációnak és a világkereskedelemnek. Az újabb jelentős beruházok közül Budapest ikonikus járművét, a Combino-t lehetne említeni.

Werner Siemens unokája, Ernst von Siemens 1972-ben létrehozott egy alapítványt, mely minden évben egy olyan zenészt ismer el díjával, aki a legnagyobb hozzájárulást nyújtotta a zenei kultúrához. Érdekesség, hogy a kitüntetettek listáján két magyar, Ligeti György és Kurtág György neve is megtalálható. „A történet hitelességet, értéket közvetít, bizonyítja, hogy voltunk, vagyunk, és talán leszünk is.”, e szentenciával foglalta össze beszédét az elnök-vezérigazgató.

Az előadást élénk beszélgetés követte, amiben kérdésre elhangzott, hogy fontos fejlesztendő vállalati feladat a fogyatékkal élők intenzívebb piaci meghívása. Ezzel kapcsolatban egyelőre reményteli kezdeményezéseink vannak, mondta Dale Martin.

Bizonyos, hogy hatékony kommunikációval lehet elérni, hogy „rég múlt dicső napok” csillogásából a jelenre is vetüljön valamely mennyiségű visszfény, ámbár valljuk be, régen rosszat jelent, ha ez adja legjelentősebb fegyvertényünket. Szaktudás, valódi eredmények nélkül nincs üzleti vállalkozás a jól működő piacgazdaságban.